Ige:

Máté 6:21 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Folytatjuk a sorozatot a Szt. Sz.-ről. További példákon keresztül szeretném bemutatni, mit kell tennünk, hogy beteljesedjünk Szt. Sz.-el. A múlt alkalommal elolvasatunk egy részt Tozer: Öt fogadalom a szellemi növekedéshez c. írásából arról, hogy gyökeresen bánjunk el a bűnnel. Most ezt az írást folytatjuk, ami újabb akadályokról szól, amelyek megléte lehetetlenné teszi, hogy a szívünk, életünk minden területe osztatlanul az Úré legyen, és akadálya, hogy beteljesedjünk Szt. Sz.-el. [Idézem Tozert:]

1.) „Soha ne ragaszkodj dolgokhoz!

Ez alatt nem azt értem, hogy nem lehetnek a birtokunkban tárgyak. Arra gondolok, hogy szabaddá kell lennünk a birtoklás érzésétől. Ez a birtoklás-érzés az, ami gátol bennünket. Minden kisbaba úgy születik, hogy keze ökölbe van szorítva, és számomra ez azt jelenti: „Ez az enyém!” Az egyik első szó, amit kimond, egy dühösen hangzó „enyém”. „Ez az enyém” nagyon könnyen megsebzi a szellemet. Ha meg tudsz szabadulni tőle úgy, hogy nem marad benned az az érzés, hogy birtokolsz bármit is, akkor nagy szabadságérzés és felszabadulás jön el életedbe. Most ne gondold azt, hogy akkor el kell adnod mindenedet, és valami jótékonysági célra odaszánni. Nem, Isten megengedi, hogy legyen autód és vállalkozásod, praxisod és beosztásod, vagy bármi más, feltéve, ha megérted azt, hogy ez egyáltalán nem a tiéd, hanem az Övé, és mindaz, amit teszel, az Ő számára végzett munka. Akkor nyugodt lehetsz felőle, mert sohasem kell olyan dolog elvesztése miatt aggódnunk, ami valaki másé. Ha a tied, akkor mindig a markodat fogod figyelni, hogy még mindig ott van-e. Ha pedig Istené, akkor többé nem kell aggódnod miatta.

Hadd mutassak rá néhány dologra, amit ki kell engedned a kezedből és átadnod Istennek. A vagyon az egyik ilyen dolog. Vannak az Úr drága gyermekei között olyanok, akik hátráltatva vannak, mert vasgolyót és láncot cipelnek a lábukon. Ha férfiről van szó, akkor ez egy nagy autó és egy szép ház. Ha nőről van szó, akkor ez a porcelánkészlete és antik bútorai, meg minden egyéb. Például, vegyük azt a porcelánvázát. Ott áll, és ha valaki véletlenül lelöki és eltöri, akkor szegény tulajdonosa valószínűleg öt évet veszít az életéből!” [Eddig az idézet]

Néhány megjegyzés:

1.) Az Úr Jézus azt mondta: Alapige, Máté 6:21 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. A szívünkre pedig az Úr tart igényt. Hogyan teljesedhetnénk be Szt. Sz.-el és Kr.-al, ha a szívünket más „dolgok” foglalják el? Akár a vagyon, mint pl. a gazdag ifjúnak, de lehet bármi más, pl.:

2.) A karrierem. Ebben sok minden van. Először talán a megélhetés, hogy jó fizető állásom legyen. Pedig Isten megígérte, hogy megadja a mindennapi kenyeret.

Aztán benne vannak a vágyaim: elismerés vagy akár dicsőség keresése. Annak a megmutatása, hogy „vagyok valaki”. Az énemnek jól esik, ha mások dicsérnek, elismernek. Emberektől várunk dicsőítést. Erre azt mondta az Úr: Ján 5:44 Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? Ha emberek dicsőítését keressük, még hinni sem tudunk, hogyan tudnánk Szt. Sz.-el beteljesedni?

3.) A családom. (Férjem, feleségem, gyermekeim, unokáim.) Kérdezhetné valaki: A családomhoz se ragaszkodjam? Fontos a ragaszkodás! Csak arra kell vigyázni, hogy ne legyen bennem a birtoklás érzése. Tragikus, ha a szülő nem tudja elengedni még 20 éves gyermekét sem. Szinte megfojtja, lelki sérültté teszi, úgy magához láncolja. Úgy bánik vele, mintha a tulajdona volna. Pedig az Úr azt kérdezi: 1Kor 4:7 Mid van, amit nem kaptál volna? A házastársam és a gyermekem az Úré. A gyermeket ajándékba kaptam, hogy neveljem fel, és azután adjam vissza az Úrnak!

4.) Az ember képes pici dolgokhoz is ragaszkodni, mint a gyerekek egy plüss-állathoz. Bizonyos tárgyakhoz, ételhez, italhoz, evőeszközhöz, a helyhez, ahol ülök, de kedvenc időtöltéséhez, szokáshoz, sok mindenhez. Ezek önmagukban nem bűnös dolgok. De ha az Úr kéri, el tudom-e engedni, vagy bennem marad a birtoklás érzése? Az, hogy nekem ez jár, ehhez jogom van, és ehhez ragaszkodom!

Olvasom tovább Tozer testvérünk írását:

2.) „Soha ne védd meg magad!

Velünk született vágy, hogy megvédjük magunkat. És ha ragaszkodsz ahhoz, hogy megvédd magad, akkor Isten hagyni fogja, hogy megtedd. De ha önmagad megvédését Istennek adod át, akkor Ő fog megvédeni téged. Egyszer azt mondta Mózesnek, „Ellensége leszek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat” (2Móz. 23:22). Hosszú idővel ezelőtt az Úr végigvezetett engem ezen a fejezeten (2Móz.23.) és nekem adta.s Már 30 éve, hogy kimondhatatlan áldás forrásává lett az életem számára. Nem kell harcolnom. Az Úr harcol értem. És Ő ugyanezt meg fogja tenni érted is. Ő ellensége lesz ellenségednek és szorongatója szorongatódnak, és sohasem kell majd megvédened magadat.

Mit szoktunk megvédeni? Megvédjük a szolgálatunkat, és különösképpen megvédjük a hírnevünket. A hírneved az, akinek az emberek téged tartanak, és ha elterjed rólad egy hír, a nagy kísértés az, hogy kiderítsd, kitől ered. De tudod, egy hírnek a forrását kideríteni reménytelen vállalkozás. Teljesen reménytelen! Olyan, mint megpróbálni elkapni egy madarat, miután a tollpihéjét a pázsitodon találtad. Nem tudod elkapni. De ha teljesen átadod önmagad az Úrnak, Ő teljesen meg fog téged védeni és meg fogod látni, hogy senki sem fog neked ártani. „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés”, mondja, „és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz” (Ézs. 54:17).

Henry Suso korának nagyszerű kereszténye volt. Egykor azt kereste, amit bizonyos keresztyének mondanak, hogy keresnek – hogy Istent jobban megismerjék. Fogalmazzunk így: azt keresed, hogy szellemedben olyan megtapasztalásod legyen, amely téged Isten mélyebb dolgaiba visz. Amint Henry Suso Istent kereste, az emberek elkezdtek róla rosszindulatú pletykákat terjeszteni, és ez annyira elszomorította őt, hogy keserű könnyeket ejtett és szívének nagy fájdalmat okozott. Aztán egy nap kinézett az ablakon, és meglátott egy kutyát, amint a gyepen egy lábtörlővel játszadozott. Felkapta, eldobta, utána szaladt, megint elkapta, és újra elhajította. Isten azt mondta Henry Susonak: „Ez a lábtörlő a te hírneved, és Én megengedem a bűn kutyáinak, hogy hírnevedet cafatokra tépjék, és össze-vissza dobálják, a te javadért. De ezekben a napokban a dolgok meg fognak változni.” És a dolgok valóban megváltoztak. Hamarosan azok az emberek, akik a hírnevét megszaggatták, megszégyenültek, és Isten felemelte Susot és korának befolyásos emberévé tette. Himnuszai és írásai a mai napig nagy áldást jelentenek mindazok számára, akik éneklik és olvassák azokat”. [Eddig az idézet]

Megjegyzések:

1.) Utána néztem, ki volt Henry Suso. A középkorban, az 1300-as években élő német szerzetes volt. A Tozer írásában említett rosszindulatú pletykáról a következőt találtam: „Konstanzba való visszatérésük után súlyos megpróbáltatás várt rá: egy nő, akit jóhiszeműen támogatott, a leggyalázatosabb módon megrágalmazta. A messze távolba is eljutott jó hírneve most alaposan semmivé vált. Áthelyezték egy másik kolostorba. A rendi elöljárók vizsgálata kiderítette ugyan ártatlanságát, ő azonban már Ulmban és környékén prédikált. A pestis évei alatt (1348/49) az egyik Rajna menti helységben egy rendtársával együtt meggyanúsították, hogy megmérgezték a kutakat. A helység papjának nagy fáradságába került, amíg az embereket fel tudta világosítani és meg tudta nyugtatni”.

2.) Különös, ahogyan Isten megpróbálja az Övéit. Megengedi, hogy hazugságokat terjesszenek róluk, megrágalmazzák és megtámadják őket. J. Kr.-ról, Pál apostolról és másokról is terjesztettek hazugságokat, vádakat. De most csak arra térek ki, ami Mózessel történt. Tozer tv. azt idézte, amit az Úr mondott Mózes által Izraelnek: „Ellensége leszek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat” (2Móz. 23:22). A teljes igevers így hangzik: De ha hallgatsz a szavára és megteszel mindent, amit parancsol, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatni fogom azokat, akik téged szorongatnak. Az ígéret azoknak szól, akik az Úrnak engedelmeskednek.  Mózes engedelmes volt, és amikor Mirjám, a testvére támadt ellene, az Úr bélpoklossággal sújtotta Mirjámot. Amikor Kóré és csapata támadt ellene, Mózes azt is az Úrra bízta. 4Móz 16:4-5 És mikor hallá ezt Mózes, arcra borula, És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert akit magának választott, magához fogadja azt. 4Móz 16:11 Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze. Ezzel Mózes mindent az Úrra bízott, nem védte magát.

Aztán tudjuk, mi történt, az Úr elpusztította Kórét és csoportját.

3.) Sokszor megtörtént, hogy hamis vádak alapján akár meg is ölték az igazakat. Olyanokat, akik az Úrra bízták ügyüket, és nem védték magukat. Kérdezhetnénk: Mikor és hogyan szolgáltat nekik Isten igazságot? Csak az Úr Jézust említem példaként: Ő tényleg az Úrra bízta magát. A kereszten függve is úgy csúfolták, ahogy a zsoltáros előre megírta: Zsolt 22:9 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! A megmentés és a szabadítás a feltámadással, mennybe menetellel valósult meg. A jutalma pedig az lett, hogy Isten megdicsőítette, a maga jobbjára ültette, és mindent lábai alá vetett.

Ezt olvassuk a hithősökről is: Zsid 11:35 mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.

Összefoglalás és befejezés:

Ahol a kincsünk, ott van a szívünk. Ne ragaszkodjunk dolgokhoz, semmi földi ne legyen a kincsünk! Soha ne védjem magamat, bízzam az Úrra!

Azért ragaszkodunk valamihez, mert úgy érezzük, hogy az a miénk, és feltétlenül meg kell tartani. Pedig nem a miénk, minden az Úré. Úgy gondoljuk, ha azokat elveszítenénk, boldogtalanok lennénk. Ez a birtoklási vágy olyan, mint a rablánc: Megkötöz és állandó stresszben tart, mert érezzük, hogy nagyon könnyen elveszíthetjük. Jób mindent kiengedett a kezéből, de az Úr megmaradt neki és szellemi áldásokat nyert. Bármit szorítok a markomban, a szívem már nem osztatlanul az Úré. Ha mindent átadok Neki, akkor teljesedhetem be Szt. Sz.-el.

Soha ne védjük meg magunkat! Addig védekezünk, amíg úgy gondoljuk, hogy az életem, a testem, lelkem, szellemem az enyém, nekem kell megvédenem. De addig nem lehet beteljesedni Szt. Sz.-el. Mert amíg nem tekintem magamat úgy, hogy teljesen az Úré vagyok, addig Szt. Sz. nem vesz teljesen a birtokába.

Ragaszkodni dolgokhoz, magunkat védeni olyan bűnök, amelyek sokáig nem tűnnek fel a hívő embernek. Azonban az Úr egy idő múlva felfedi előttünk, és akkor vessük ki a szívünkből, hogy betelesedhessünk Szt. Sz.-el! Ámen.